Meditáció 2.0

Meditáció 2.0

2 gondolat közti szünet.
Kinek mennyi, ha van egyáltalán.

„Ülök a tó parton, a szemem csukva, mélyen, egyenletesen lélegzem. Figyelem a légzésemet, figyelek a körülöttem lévő zajokra. Csicseregnek a madarak, hol egy énekesmadár, hol egy kakukk, egy fakopács, aztán egy ismeretlen madár hangját hallom. Egy ág reccsen a közelben, egy autó suhan el hangtalanul az úton, egy kisgyerek riadtan felsír, egy babakocsi kerekei zötykölődnek a kavicsokon.
Érzem a víz, a növények buja illatát. Sűrű, erős illat.
Érzem az orromon beszívott meleg levegőt, figyelem ahogy végigjárja az útját, majd lassan kilélegzem.
Egy kismadár kétségbeesetten csipogva keresi a mamáját, egy zümi repül el a fejem mellett, a távolban egy kutya ugat, halk léptek az úton.
Lábam alatt érzem a kavicsokat, fenekem alatt a padot, bőrömön a lágy szellő érintését, a hajamat, ahogy a szél az arcomba fújja, köröttem, bennem az áramló, egyre erősödő, tiszta energiát.
Egy beszélgetés hangfoszlányai jutnak el hozzám. Ha akarom, bármelyik felerősödik, vagy épp elhalkul. Tér és idő megszűnni látszik. Egyre halkabbak a zajok, belesimulnak a csendbe, ahogy szépen lassan az én gondolataim is lassan elcsitulnak.
Kezdek süllyedni, vagy épp emelkedni. Ki tudja merre járok? Szívcsakrám kitágul, körülölel mindent és mindenkit.
Csend van. Belső csend.
Jó így. Nagyon jó. Szeretek így lenni, csak lenni és eggyé válni a pillanattal.
Mert Én vagyok a Csend. A Pillanat. Én vagyok a Szeretet.”

Mit jelent a meditáció?

Ahhoz, hogy elérjem ezt az állapotot természetesen nem kell, hogy egy tó partján üljek. Nekem egy kiadós séta is egy ilyen meditatív állapot. Minden sport is alapjában véve egy meditatív állapotba hoz minket, ha akarjuk, ha hagyjuk. A monoton sportok különösen alkalmasak erre: futás, úszás, biciklizés, vagy akár a tánc, az éneklés, az önfeledt zenélés… A sportolók, a nagy nyertesek mind meditatív állapotban vannak a verseny folyamán, csak így tudnak nyerni. Elképzelik ezerszer is minden érzékszervüket bevonva, hogyan érnek célba, elképzelik, amikor az aranyérmet a nyakukba akasztják, amikor megteszik azt, amire sokszor egy életen át készülnek. Mint a Békés harcosban Dan az olimpián. (Aki véletlenül nem látta a filmet, nézze meg, érdemes, az egyik kedvenc filmem: A békés harcos útja.) Mint az olimpikonjaink. Ilyenkor mind a pillanatban vannak. Semmi másra nem koncentrálnak, kiürítik az agyukat és csak a pillanat a fontos. Ez bizony meditáció.

Olyan nincs, hogy semmi sem történik… Dobd ki a szemetet! Mert a szemét az, ami elválaszt az egyetlen dologtól, ami számít: a jelentől!

A békés harcos útja

Sokan azt gondoljuk, hogy a meditáció valami ördöngősség. Törökülésben ülni, pláne lótuszban mindenféle hókuszpókusz, gyertyák, füstölők és akkor majd történik valami. Hát nem, vagy legalábbis nem mindenkinek, elsőre biztosan nem. Egy zsúfolt pályaudvaron, nyitott szemmel is lehet meditálni, szóval tényleg nem a hókuszpókusz számít. Aki először csinálja, annak sokat segíthet a csend és minden egyéb zavaró tényező kiiktatása, de nem vagyunk egyformák. Van, aki a zenére, vagy a vezetett meditációra esküszik. Kezdetnek jó is, de aztán még jobb, ha a magunk útját járjuk. Tanács van dögivel, de mindenkinek ebben is meg kell találnia a maga útját.

A meditáció fogalmát európai szemmel nehéz megfogalmazni, általában nem is sikerül megragadni a lényegét. Ráadásul ez nem egy egzakt fogalom, mindenkinek mást jelent és máshogyan érjük el ezt az állapotot. Ilyenekkel próbáljuk leírni, mint belső, éber figyelés; tudatosság; a létezés maga; belső kaland; jelenlét; itt és most; szabadság; egyfajta megengedés; a meditáció nem más, mint eszköz, amely megismertet valódi énünkkel… Ezekkel a meghatározásokkal az, aki még sosem meditált, nem nagyon tud mit kezdeni.

Meditáció: az első és utolsó lépés a szabadság felé.

Osho

Gyakorlatilag leélhetjük az egész életünket meditatív állapotban. Lehet így főzni, szeretkezni, dolgozni, egy csésze teát meginni, egy meleg, isteni finom kakaóscsigát elmajszolni, beszélgetni, olvasni, írni… Az írók is kvázi meditatív állapotban írnak. Mindent lehet így csinálni. Koncentálni valamire, vagy még sem, inkább elmerülni benne, benne lenni a pillanatban, eggyé válni azzal, vagy még inkább azzá válni, amit éppen csinálunk. Nen egyszerre több dolgot csinálni, nem agyalni, kiüríteni az agyunkat, gondolatmentessé válni, ha csak pillanatokig is. Aztán lehet hosszabbítani. Lehet törekedni rá, hogy a napunk minél több pillanatát így éljük meg. Nekem valahol ez a meditáció fogalma.

Ha így értelmeznénk talán könnyebb lenne. Ehelyett állandó keresésben vagyunk és a nagy akarás közben elveszítjük a jelenlét esélyét, a kikapcsolódás, a rekreáció, a feltöltődés lehetőségét és marad a stressz, az örökös úton vagyok, de még nem értem oda érzés.

Akkor most hogyan kell meditálni?

Lehetünk puszta megfigyelők is. A cselekvés helyett az észlelés, a megfigyelés áll a központban, cselekvőből szemlélővé válunk. Megtanulunk figyelni, magunkat figyelni, befelé figyelni. A tóparti leírásban gyakorlatilag ezt tettem. Az összes érzékszervemre figyeltem – szememet kizárva, így ugyanis felerősödik a többi érzékszervünk – és ez lazít el. Ez adja meg például az esélyt a gondolatmentességre.

Ha valaki sehogy sem tudja elengedni a gondolatait, akkor csak hagyja őket áramolni. Nem baj, ha vannak gondolataink. Persze, hogy vannak. Nem tudjuk leállítani csak úgy csettintésre, még nem. Hagyjuk őket. Figyeljük és hagyjuk őket. Talán lesz már 1-2 ezredmásodperc, amikor nem jön semmi gondolat. Talán hosszabbodnak ezek a gondolatmentes másodperc töredékek.

Ha valami nagyon foglalkoztat minket és csak arra tudunk gondolni, akkor játsszuk a következőt. Nem lesz nehéz, gondoljunk arra, ami foglalkoztat minket legalább fél percig, aztán egy pillanatra figyeljünk mondjuk a légzésünkre. Aztán persze máris visszajön az a gondolat. Nem baj, hagyjuk. Aztán újra a légzésre figyeljünk, ha lehet hosszabban. Aztán vissza a gondolatra fél percig megint. Kötelező a váltás. Légzés, gondolatra figyelés fél-fél percig. Figyeljük meg, hogy előbb-utóbb nehezünkre fog esni ez az ugrálás és a fél perc betartása. Nem baj, akkor is ezt kell csinálni felváltva. Azt fogjuk észrevenni, hogy már nem akarunk arra a bizonyos dologra koncentrálni, sőt nem is tudunk, nehezünkre esik előhívni a gondolatot. Működik.

Van aki nem is tudja és mégis mindennap meditál. Például reggel felkelés előtt az ágyban fekve, vagy épp elalvás előtt csinál valami egészen hasonlót. Csak nem tudja, hogy ezt így hívják. Nem cimkézi fel, de attól még meditál. Ellazul és kitakarít a fejében, szó szerint nagytakarítást csinál.

Van még jó pár ilyen és ehhez hasonló játékos gyakorlat. Aki el akarja sajátítani a meditáció gyakorlatát, annak Osho szerit fel kell nőnie hozzá, mert ez nem egy módszer és még csak nem is egy technika. Mégis magunkévá tehetjük előbb vagy utóbb, segítséggel vagy anélkül. Tervezek egy ilyen jellegű tréninget, akit érdekel, nemsokára lehet rá jelentkezni.

Jó kísérletezést, jó meditálást kivánok!

Nincsenek hozzászólások

Hozzászólás, vélemény?