Szeretetnyelvek – 5. Lecke – Testi érintés

Szeretetnyelvek – 5. Lecke – Testi érintés

Utolsó leckénkben a testi érintésről lesz szó. Amikor ezt a férfiak meghallják, többségükben azonnal rávágják, hogy nekik biztosan ez a szeretetnyelvük, ami egyébként korántsem biztos. Nem egyenlő ugyanis a szexualitással. Ez sokkal inkább szól az ölelésről, pusziról, kézfogásról, a kar, a váll vagy az arc kedves érintéséről, ami a szeretet vagy a törődés kifejezése lehet, nincs benne szexuális töltet. Amikor kéz a kézben sétálunk az utcán, amikor nem tudunk párunk mellett úgy elmenni, hogy ne öleljük meg, amikor egy ölelés, egy csók, egy kedves mozdulat többet jelent minden kimondott szónál.

testi erintesAzon személy számára, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, a fizikai jelenlét és az elérhetőség a legfontosabb. Számára szeretet jele a testi kontaktus: az ölelés, a csók, a cirógatás. Épp ezért a többi típushoz képest kiemelten fontos számára a szeretkezés – partnerétől elvárja a szexet, és rosszul érinti, ha ezen a téren visszautasítják.

A fizikai érintés létrehozhat, vagy megszakíthat egy kapcsolatot. Közvetíthet gyűlöletet, vagy szeretetet is, sőt annak, akinek ez a szeretetnyelve, a testi érintés sokkal kifejezőbb, mint maga a „gyűlöllek”, vagy „szeretlek” szó maga. Aki ezt a nyelvet beszéli és megcsalják még nagyobb traumát él át, mint mások, hiszen amire a lelke mélyén leginkább sóvárog – a testi érintéssel kifejezett szeretetre –, azt valaki más kapja meg.

Ha a partnered ebbe a csoportba tartozik, tudnod kell, hogy ha trauma éri, sokkal jobban megnyugtatja egy simogatás, egy ölelés, mintha szavakkal próbálnád vigasztalni. Fontos számára a rendszeres érintés, például az, hogy véletlenül összeérjen a kezetek, amikor valamit odaadsz neki, mikor elmész mellette.

Kerüld az elutasítást, ha éppen meg akar ölelni vagy csókolni. Attól teljesen kiborul.

Nézzünk néhány példát!

  • Legyen a reggeli, vagy esti rituálé része az ölelés, a csók!
  • Érintsük meg párunkat lépten-nyomon, ha elmegy mellettünk, ha leülünk mellé, amikor éppen olvas, mikor főz, vagy éppen barkácsol, autót vezet! Tegyük a kezünket a vállára, lábára, vagy öleljük meg hátulról, adjunk egy puszit a nyakára, arcára!
  • Figyeljük meg, hogy pontosan melyek azok az érintések és hol, amiket párunk szeret, illetve nem szeret. Párunk a legjobb tanítónk, kérjük meg, hogy tanítson minket! Amiket nem annyira kedvel, azokat negligáljuk, annak ellenére, hogy nekünk tetszik-e vagy sem.
  • Emlékezzünk vissza szerelmünk hajnalára és próbáljuk meg felidézni miket csináltunk akkoriban, mi volt izgalmas és az miért volt olyan jó. Csempésszük vissza az életünkbe ezeket!
  • Írhatunk egymás hátára is, amíg ki nem találja párunk az üzenetet. Aztán csere. Gyerekkoromban jó játék volt, vigyük ezt be a partneri kapcsolatunkba is!
  • Egy megterhelő nap után egy kiadós talpmasszázs biztosan jól esik társunknak.
  • Masszírozzuk meg párunkat néha kérés nélkül is, főleg, ha fáj a feje, nyaka, háta.
  • Tanítsuk meg gyermekeinket is arra, hogyan fejezhetik ki szeretetüket ezzel a szeretetnyelvvel. Legyen az ölelés és a puszi a köszönés természetes velejárója, a szeretet kifejezése.

Nem egyszerű dolog megváltozni és a párunk kedvére tenni, szeretetnyelvét elsajátítani. Néha nagyon is nehéz, de a kitartó próbálkozás és gyakori használat radikálisan átalakítja a párkapcsolat érzelmi légkörét.

Már többször szembejött velem ez a megható történet, amit most megosztok veletek:

“Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét, és azt mondtam:
– Szeretnék valamit elmondani…”
Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében… Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam…
– “El akarok válni…” hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte:
– Miért?
Kikerültem a kérdést… Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Jane-t szeretem, nem őt. Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam!
Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át.
Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Jane-t szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után. Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább.
Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami: megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.
Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig…
A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak. Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele…
A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből.
Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni. Hirtelen megértettem … óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta: Apu, itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján.
De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig … gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót, és azt mondtam neki, Sajnálom, Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat… Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom, Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.
Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre, és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam, és azt írtam:
“…minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ…”
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam – holtan.
A feleségem hónapokig harcolt a rákkal, és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni, és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végigvisszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok.”

Életetek apró részletei számítanak igazán egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, nem a tulajdon, nem a pénz a bankban. Ezek jó ha vannak, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a párod barátja légy, és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Tegyétek meg azokat a dolgokat, amik oly fontosak és intimek voltak a kapcsolatotok elején. Ne sajnáld az időt arra, hogy megöleld nap mint nap, hogy a szemébe nézz, hogy megcsodáld apró barázdáit a szeme körül, hogy kisimítsd ősz hajszálait a homlokából, hogy megcsókold, hogy elmondd, mennyire szereted …

Házi feladat

Soha nem szerettük az iskolában a házi feladatot, ugye?
Hogy miért? Amiért a kötelező olvasmányt sem, mert KÖTELEZŐ volt. Ez a házi feladat azonban egyáltalán nem kötelező. Szabadon eldöntheted, hogy megcsinálod-e, vagy nem. Én csak annyit mondok, hogy veszíteni nem veszíthetsz, csak nyerhetsz vele.
Hogy mit? Egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb párkapcsolatot.
Hogy mi a lecke? Nagyon egyszerű! Miután mostanra már rég megfejtetted mindkettőtök szeretetnyelvét, kezdd el gyakorolni! Tegyél minden nap legalább 1 gesztust párod felé! Nem baj, ha ő nem olvasta ezt a cikket. Nem baj, ha nem reagál azonnal. Nem baj, ha nem érti mi a bajod és mi történt veled. Csak csináld! Csináld és abba ne hagyd életed végéig! Nem fog elmaradni a reakció, azt garantálom.

Ugyan végeztünk a szeretetnyelvekkel, de ráadásként lesz még egy 6. bónusz rész is egy kis szösszenettel, hogy mutathassak valami kézzel foghatót is. Főleg a kétkedőknek szánom.

Köszönöm, ha eddig velem tartottál, remélem hasznosnak találtad. Ha úgy gondolod, hogy igen, akkor végezd a házi feladatodat, magyarul szeresd a párodat úgy, ahogy az neki jó és bíztass másokat is arra, hogy tegyenek ők is így.

A cikk első részét itt olvashatod: Szeretetnyelvek – 1. Lecke – Elismerő szavak
A cikk második részét itt olvashatod: Szeretetnyelvek – 2. Lecke – Minőségi idő
A cikk harmadik részét itt olvashatod: Szeretetnyelvek– 3. Lecke – Ajándékozás
A cikk negyedik részét itt olvashatod: Szeretetnyelvek – 4. Lecke – Szívességek

Forrás: Gary Chapman: 5 szeretetnyelv: Egymásra hangolva – Az életre szóló szeretet titka

Nincsenek hozzászólások

Hozzászólás, vélemény?