Egyáltalán nem egy új film. 2011-es, de bevallom én csak a múlt héten láttam.

Sarah Jessica Parker újabb filmje 2 színész kaliberrel: Greg Kinnearral és Pierce Brosnannal. A filmen igazából sajnos ez sem segít. A Szex és New York üdvöskéje ezúttal sem brillírozik, de a New Yorki sorozatot sem ezért szerettük. A storyban most van férje, 2 gyereke és egy nagyon fontosnak tűnő vezetői állása.

Eklatáns példája a női szerepkonfliktusoknak: a női emancipációnak, az önmegvalósításnak és a családi boldogság kényes egyensúlyának. Vajon melyik győz? Kijöhetünk-e egyáltalán ebből jól? A társadalmi elvárások, a belső konfliktus, a párunk, a félelmeink, vagy mi motiválja ezt a helyzetet? Van-e megoldás?

Ez az, amiért én igazán tollat ragadtam, és ezért ajánlom ezt a filmet a hasonló helyzetben lévő nőknek. Emészthető stílusban végignézhetjük, ahogy majdnem szétesik Jessica – a filmben Kate – családja, a szokásos anya/feleség/vezetői szerepkonfliktus játszik ebben főszerepet. Persze a film végére, – hiszen a happy end itt sem maradhat el lévén amerikai film – Kate kiáll az érdekeiért és megtanulja meghúzni a határait.

Tanulságos és újabb példája annak, amit sok nő nem hisz el: hogy van megoldás. Igenis lehet nemet mondani. Még a főnöknek is. És ettől nem fognak kirúgni. És ha igen, akkor mi van? Ez az örök kérdés. Egzisztenciánk elvesztése miatt félünk nemet mondani és inkább végignézzük, ahogy szétesik a család, majd csak történik valami, önerőnkön kívül vállalunk el mindent. Innen ered a film címe is: Csak tudnám, hogy csinálja. A főnök meg persze kihasználja Kate félelmeit és egyre többet tesz a vállára. Miért is ne tenné, ha Kate hagyja? De azért valljuk be, igenis nehéz ma a nőknek, főleg ha valaki minden elvárásnak megpróbál megfelelni. Ez itt az igazán nagy kérdés, de ez már teljesen egyénfüggő.

Boldog nőnapot kívánok magunknak!